Bár azzal kezdhetném ezt a bejegyzést, hogy: "Hurrá! Lediplomáztam!", de sajnos nem ez a helyzet. Az történt, hogy konkrétan pár héttel a záróvizsga előtt - miután ÉN megkerestem az ügyintézőket - hajlandóak voltak megosztani velem a tanáraim, hogy a szakdolgozatomat egy FORMAI hiba miatt vissza kéne vonnom. Semmi komoly, egyébként, ahhoz képest. Csak a konzulensem mulasztása. Annyi lett volna, hogy szól, hogy hallod, minden forrásodból idézni kell, ha nem teszed, automatikusan plágium és visszadobják.

Ciki? Igen, nagyon. Gondolom tudnom kellett volna. Őszintén szólva a szakdolgozat írás módszertana alatt nem emlékszem arra, hogy ezt az információt megkaptuk volna, de ki tudja. 1-2 félévvel ezelőtt volt.  A konzulensemet sem akarom hibáztatni, mert sok szakdolgozója volt, bár nyilván valahol nem esik jól, mert ha időben értesülök erről a szarvashibáról, akkor semmiből sem tart kijavítani és nem kellett volna halasztanom egy félévet. 

Nem csak én jártam így, de ez nem nyújt vigaszt, hiszen annyira vártam már, hogy a kezemben tarthassam a diplomámat, hogy végre elkezdhessek megteremteni egy biztos, stabil hátteret saját magamnak, hogy lassan eljöhessen az az idő, hogy házasság, esetleg a baba-téma, elvégre már 24 éves vagyok. Agyalok ezeken is.

Mindenesetre abszolváltam, minden kurzusomat sikeresen elvégeztem - az átlagom is jó lett -, szóval tényleg már csak annyi maradt, hogy leadjam majd a szakdolgozatomat és záróvizsgázzak.

Ami jó, hogy néhány hét és költözünk, és éppen munkát keresek. Ma is volt állásinterjúm, holnap is lesz, jó lenne, ha valami összejönne. Az elmúlt néhány hónap nem volt könnyű, sőt.. elég nagy kihívások elé helyezett az élet. Hát, ez a sors otromba fintora. Mindenesetre túlteszem magam ezen is, megszerzem én ezt a diplomát. Nem menekül.

Címkék: egyetem, költözés, szakdolgozat, személyes