Elkezdődött a vizsgaidősuck - már egyébként december 21-én. Szerencsére sikeresen kezdtem, viszont az egyikből kellett egy UV. Oka rettentő egyszerű, még mindig roppant buta vagyok a nyelvészethez, egyszerűen nem érdekel és nem is vagyok rá igazán fogékony, nem véletlenül mentem irodalmi sávra inkább. De ha nem is irodalom, akkor inkább történelem, bármi, csak ne nyelvészet legyen. Mindegy is, másodszorra sikerült, és lő boldogság. Sőőt! Az Egyházismeretem ötös lett, ami egyszerűen hihetetlen, de persze nagyban hozzájárult a sikeremhez hogy online könnyebb ez a vizsga mint amúgy.
Egyébként nincs túl sok mesélni valóm, nem történik semmi tyű de izgalmas a vizsgáimon kívül. Nehezen viselem már, szívesebben foglalkoznék a szakdolgozatommal, de hát; it is what it is. Megfogalmazódott azért nem egy gondolat a fejemben amit szívesen kiírnék, de őszintén szólva azt sem tudom, ,,illene-e" ide, mert elég triggerekben dús, és ezalatt a következő témákra gondolok: étkezési zavarok, testképzavar, béka segge alatti önbizalom, örökös megfelelési vágy és kényszer. Főleg manapság mondjuk érdemes ezeket a problémákat nem a szőnyeg alá söpörni, de annyira személyes és mindig picit félek, hogy valaki rálel a blogomra, így még elmélkedem azon, hogyan lehetne ilyesmit ízlésesen tálalni.
